A vég kezdete. Örvendjetek!

Gabi elkezdte eljuttatni a könyveket a családokhoz! Apró lépésekben halad, mert külön-külön kell fölkeresni a családokat, hiszen már nincsenek

tornateremnyi nagy, közös szállások, hanem sok sok fém- vagy faházikó van egy helyen, tömbökben. És persze nincs jelölve, hogy "itt kisgyerek lakik", úgyhogy, idézem Gabit: "úgy vezet a megérzés, mint a csillag a napkeleti bölcseket".

Lassan de biztosan mindegyik könyv gondos kezekbe kerül.

Gabi egyelőre csak pár könyvet tudott átadni, legtöbbször az anyukáknak, vagy a nagyszülőknek, mert a gyerekek épp iskolában voltak. De ők is örültek nekik, egy anyuka örömmel választotta ki például a Múmin könyvet, mert az a fia kedvence!

Természetesen nem mindenhol készül kép, hiszen nem ez a lényeg. Biztos vagyok benne, hogy azok, akik könyvadománnyal támogatták ezt a kezdeményezést, egy könyv átadását látva is elhiszik, hogy minden a megelőlegezett bizalomnak megfelelve történt, történik.

Több dolgom már nincs, csak szépen lassan feltöltöm a képeket.

És persze mindannyiunknak: apró ötletből nagy összefogással, sok szeretettel, örömet szereztünk.

Örvendjünk!

A könyvek japán színek között

Gondoltátok volna fél éve, hogy egyszer eljutunk ide? Én nagyon reménykedtem, de bevallom, volt idő, amikor egészen el voltam keseredve, és aggódtam, hogy sosem érnek ki a könyvek. Sok tanulni, és bízni valóm akad még.

Mégis, úgy tűnik, ha nagyon erősen hiszünk egy ügyben, és teszünk is érte, mindig lesz valaki, aki a hiányzó láncszem, és pont időben, pont jó helyen rátalál a feladatra.

Most Gabi volt ez a láncszem, vele ér végére ez a kis projekt, ezért ez a bejegyzés róla szól, egy hatalmas köszönjük, arigató és ókini egyben, hogy a saját hátán - akinek van füle...! - kivitte a könyveket Japánba.

Innét kezdve a többi talán már csak édes teher lesz.

A könyvek

Japánban vannak.

Csak halkan, de nagy örömmel

Tudom, hogy kevesen olvassák ezt a blogot.
A kezdeti lelkesedés alábbhagyott, az érdeklődés is, de ez teljesen rendben van így. Annyi minden történt március óta a nagyvilágban, itt pedig lelassultak, szinte "behaltak" az események.

Nos, Japánban is bizonyára sokminden történt, de még mindig rengetegen élnek konténerházakban, faházakban. Még mindig jólesik nekik, ha érzik, valahol a világban gondolnak rájuk, és nem feledkeztek meg róluk. Ezt Gabitól tudom, aki most itthon van, de pár napja még köztük járt, velük beszélt.

Gabitól, aki fogja, és szó szerint a hátán, a kézipoggyászában és a bőröndjében viszi ki a könyveket jövő héten.

Ujjongani kéne, a világba kiáltozni, hogy legyőztük a legnagyobb akadályt, a távolságot.

Én inkább mégis csak azt mondom, tényleg halkan, hogy készítsétek a szíveteket, mert nemsokára az a csepp szeretet, amit mindannyian beleadtunk, célba talál.

Elkészült a matrica!

A könyvekhez mellékelendő/beragasztandó matrica elkészült!

A fordítás, japán feliratok Gabinak köszönhetők, az ötlet, kivitelezés, szerkesztés, szóval minden egyéb pedig Rácz Kristóf munkáját dicséri

Köszönjük szépen!

16

16 kiló.

Ennyi a doboz súlya, amiben a leválogatott, kiküldésre szánt könyvek vannak.

Próbálunk támogatást szerezni, első körben a Magyar Postától.

Kérlek, szorítsatok!


p.s.: a matrica utolsó simítások alatt, hihetetenül jól néz ki, amint végleges bemutatom.

Véleményeket kérek szépen

Két doboznyi adománnyal kapcsolatban szeretném kérni a véleményeteket. A Siófoki Eurodirect-től kapott, angol nyelvű kiadványokról van szó.

Egy teljes doboznyi van ebből a három füzetből:

http://ec.europa.eu/environment/youth/pdf/hope_kayakos/ENV09039_childrenbook_en.pdf

http://ec.europa.eu/environment/youth/pdf/timmy/en.pdf

http://ec.europa.eu/environment/youth/pdf/benny/en.pdf

Tudom, hogy adomány, és ajándék lónak ne nézd, de most meg kell néznem mégis, két okból. (Fontosnak tartom kiamalni, hogy NAGYON NAGYRA értékelem minden adományozó jó szándékát, erőfeszítését, adományát. Ténylag.)

De ezek a kiadványok sajnos nem felelnek meg a kiírásban foglaltaknak. Nem gyerekkönyvek, nem mesekönyvek, hanem környezettudatos neveléshez segédanyagok lehetnek egy angolul jól beszélő, 8-10 éves gyermek oktatásában. És bizony nehéz az az egy doboz, forintosítva pedig sok. 

Kaptunk a Eurodirecttől még szintén nagyon hasznos kiadványokat, de azok megintcsak nem illenek bele az adománygyűjtés profiljába. Talán egy mégis, egy foglalkoztatókönyv a négy évszakról (este teszek fel képeket), ezt mindenképpen kiküldöm. Egy másik kiadvánnyal kapcsolatban (amiből szintúgy kaptunk jópár darabot) szintén kételyeim vannak. Ez a Fedezzük fel együtt Európát című kiadvány, szintén a 10-15 évs korosztálynak szól, angolul, bár igényes, ötletes, színes kiadvány, mégsem illik a mesés, kifestős, verses könyvek közé.Ezeket csak akkor küldeném ki (és a többire is érvényes) ha szerzünk támogatót. Saját pénzen (eddig ketten vagyunk, akik beszállunk a postaköltségbe) csak azokat, amelyek a kiírásnak szigorú értelemben véve megfelelnek.

Kérdés:

Szerintetek helyénvaló-e, hogy szelektálok (indokolni tudom, de egy kis erkölcsi megerősítésre is vágynék.)
Szerintetek helyénvaló-e, ha továbbadományozom, amit nem küldök ki (szerintem igen, de ebben is megerősítésre vágynék.)

Dobozolás első fázis / válogatás

Kedves Olvasóink!

Felteszek néhány fotót, az eddig kiválogatott könyvekről.

1. doboz: amit biztosan ki fogunk küldeni. Az Erdélyből érkezett, valamint a Szobon leadott, illetve hozzám postán eljuttatott könyvek. Az erdélyi csomagból csak 1-2 könyvet vettem ki, olyanokat, amelyek nagyon leharcolt állapotban voltak, és nem tartottam volna illendőnek elküldeni. Végül egy kislány a szomszédból (nagyon nehéz körülmények között élnek) elkérte, és vélelmezve az egyetértést, odaadtam neki.

2. doboz: amit a Siófoki könyvtártól kaptunk. A kép még a válogatás előtti állapotot tükrözi (meg azt, hogy elég ügyetlenül fejre állítva töltöttem fel a képet)

3. doboz: helyesebben, 1. és 2. doboz mix. Az elsőre ugyanis rátettem/ beletettem azokat a könyveket, amelyeket a siófoki adományból elküldendőnek ítéltem.  betettem egy olyankönyvet is, amelyikhez tartozik egy műanyag zenelejátszó 4 lemezkével, és bár ez gyermekjáték, a hozzá tartozó könyv miatt a csomagba tartozónak ítéltem. A kifejezetten felnőtteknek szóló kiadványok közül két kivételt tettem, egy a magyar várakat bemutató, igényes, fényképes album, és még egy fotóskönyv, most nem jut eszembe,melyik, de  ezek bekerültek a csomagba.) 

Vannak könyvek, amelyek kiküldésével kapcsolatban határozottan azt az álláspontot képviselem, hogy NEM teszem bele a Japánba tartócsomagba. 

Ezek egyrészt a kifejezetten nem gyerekeknek szóló könyvek. Pl. hímzésfajtákat taglaló, vagy a 70-es 80-as évek egy- egy kortárs képzőművészének munkásságát bemutató képes albumok. 

Másrészt azok a gyerekkönyvek, illetve főleg füzetek, amelyek nem felelnek meg a kiírásban foglaltaknak, így nehezen tudom elképzelni, hogy egy olyan kisgyermek,aki nem érti a nyelvet, örömét lelné benne. Ilyen például egy lovarda életét bemutató ifjúsági magazin sorozatának egy-két darabja, illetve egy kifejezetten ismeretterjesztő-tudományos magazin (Tudorka magazin) néhány része. Ezeket - amennyiben a kommentekben egyetértéséteket fejezitek ki, vagy egíáltalán nem érkezik komment, - a helyikönyvtárnak szeretném adományozni, a feljebb említett felnőtteknek szóló kiadványokkal egyetemben. 

Van pedig 4-5 könyv, amellyel kapcsolatban konkrét véleményeket szeretném kérni. Ezek egytől egyig állatos könyvek, legtöbbje fotóval vagy élethű rajzzal illusztrált, tehát nem mesekönyv, hanem gyerekeknek, inkább tiniknek szánt ismeretterjesztő könyv, egy oldalon 1 fotóval és teljes leírással, vagy az egy oldalon 4-5 állat, de sok-sok leírás szerkesztési elvvel. Ezek a képek nézegethetőek, de a lényeg a szövegben rejlik, és szintén nem felelnek meg a kiírásunkban foglaltaknak. Tekintve,hogy minden gramm számít, kifejezett véleményeket kérek evvel a 4-5 könyvvel kapcsolatban is. Szívem szerint ezt is a helyi könyvtárnak adnám, viszont megerősítést, vagy határozott ellenérveket kérek tőletek ezt a pár albumot / könyvet illetően.

Készül a matrica//képeslap a könyvekbe

Rácz Kristóf készíti, Gabi közreműködésével, aki szorgalmasan küldi a helységnevek katakana-átiratát, és a mottó fordítását.

Szép lesz, színes, informatív, és jól áttekinthető. Amilyenhez a japán olvasó szemei szoktak. Ha kész lesz, nagy örömmel fogom megosztani a közzel.

Hétfő reggeli jó hír

Örömmel osztom meg veletek, hogy már van jelentkező, aki elkészíti a könyvekhez mellékelendő/ beragasztandó képeslapok illetve matricák terveit!

HALADUNK! :)

Javaslatokat kérek szépen

arra nézve, hogy milyen "térképet" tegyünk a könyvekbe?

Felmerült, hogy mindegyik könyvbe tennénk egy kis "képeslapot", ami megmutatja, hol van a nagyvilágban Európa, Magyarország, illetve a városok, ahonnét az adományok jöttek.

Ezt - bár Gabival még nem egyeztettem, de amennyire ismerem, bele fog egyezni örömmel - emailen küldeném ki neki, és őt kérném meg, hogy nyomtatva tegye bele a könyvecskékbe (amióta tudom a posta díját, eszement módon spórolok:)).

Van-e lelkes kedvű amatőr, vagy akár profi illusztrátor, grafikus, tördelő elbújva a blog olvasói közt, aki esetleg vállalná a "prototípus" elkészítését?

Csomagküldési előkészületek

Ismét megérkezett hozzám egy nagy adag könyv, ezeket még nem válogattam át, de rövidesen meg vogom tenni, és frissítem a könyvek listáját.

Elkezdtem a konkrét kiküldéssel kapcsolatban is körbenézni. Gabi már Japánban van, tudja fogadni a csomagot/csomagokat. A magyar posta Honlapján van egy díjkalkulátor, és nemzetközi postacsomag Japánba küldése esetén a következőt dobja ki:

10 kg - 22125 Forint
15 kg - 31500 Forint
20 kg - 42000 Forint

Hogy mennyi az össz súly, azt még nem tudom pontosan, rövidesen közlöm azt is.

Természetesen valamennyi pénzt rá szeretnék szánni én is, hiszen a legelején is tudtuk, hogy pénzbe fog kerülni. De mondjuk 42.000-et nem engedhetek meg magamnak.

Korábban felmerült, hogy keressek szponzort, de őszintén bevallom, hogy nem tettem meg. Nem lustaságból, hanem azért, mert az a tapasztalatom, hogy ilyen "kis" dolgokra nem jellemző, hogy pénzt adnak, illetve akkor sem, ha nincs belőle, haszon, reklámlehetőség, akármi. Aki ismer, tudja, hogy egy nagyon jól előkészített gyerekirodalmi rendezvényre sem sikerült egy forintnyi pénzbeli támogatást szereznem, hónapok alatt sem.

Nyilvánosan nem fogok, kifejezetten nem szeretnék pénzt kérni senkitől, főleg nem azoktól, akik a könyveket adták.

Kis részletekben, személyes szivességeket kérve egyes Japánba utazó ismerőseinktől sem szeretnák szívességet kérni, mert egyrészt a csomagban mindig kevés az üres hely, másrészt pedig nem szeretném elaprózni. Egyben érjen oda Gabihoz, egyben érjen oda a helyi hatóságokhoz, egy alkalommal legyen átadva a családoknak.

Ezt látva a segítségeteket szeretném kérni, elsősorban a lelkes kis csapatét, akivel eddig is csináltuk ezt az egészet.

Egyrészt ötletelés, hogy mi lehet az a fórum, ami nekem nem jutott eszembe, illetve, hogy van-e olyan cég, ismerős, magánszemély, aki szerintetek a kiküldésbe beszállna.

Másodsorban azt kérdezem, hogy ki tud, és szeretne beszállni a küldés költségeibe, illetve mennyivel. Erre vonatkozóan NE itt hagyjatok üzenetet, hanem emailben, akár a konyvetjapanba@gmail.com, akár a személyes emailcímemre, aki ismer.

A küldésről kérni fogok számlát, és természetesen azt is felteszem a blogra.

Ilyen is volt

Ismét egy Japánt segítő könyves akcióra bukkantunk, illetve bukkant Éva

Bővebben az alábbi képre kattintva

A kép forrása: http://www.moly.hu/

Gabi üzenetét továbbítom

Sziasztok!

Egy kis helyzetjelentes Japanbol: lassan, de biztosan halad a helyreallitas, eddig a romok 22%-at sikerult folszamolni. Ez kevesnek tunik, de azert orulunk neki. ;) Tobb szazan laknak meg menedekszallason (pl. Tornacsarnok), de parhuzamosan epulnek az atmeneti kontenerhazak is. Sokszor tehetetlenseget erzek, de neha a jelenlet is eleg, es az, hogy gyulnek-gyulnek a kis konyvek nalatok...kulon orom!

Egy-egy ilyen otthonrol kuldott kis "ajandek" atadasakor tapasztalom, hogy lelektol-lelekig jut a kuldemeny! :)

Udv, Gabi

Nem mi találtuk fel a spanyolviaszt

A Csodaceruzán jelent meg agy cikk Japánba adoányozott képeskönyvekről:

itt

olvashatjátok. Engem ez nem keserít el, sőt, örülök neki, hogy sok-sok könyvet kaptak már eddig is a gyerekek. És megerősít abban is, hogy tényleg valami jó dolgot találtunk ki, egy időben valaki mással, profibbal, járatossabbal.

Remélem, így is öröm lesz azoknak, akikhez Gabi eljuttatja!

Egy nagy doboz...

mesekönyvet kaptun a Siófoki Könyvtártól.

Köszönjük szépen!

Még minig zajlik a gyűjtés...

csak ilyenkor hangtalanabb a kezdeményezés.

Egy kerek hónap van még a gyűjtőpontokon, aztán központosítunk, és szervezzük a kiküldést. Várnék egy-két jelzést, visszaelzést, számot, akármit.

Maradunk

A köz elé tárva a fordítással kapcoslatos dilemmát, a kommentben, illetve mailben kapott válaszok alapján a következő a helyzet:

1. A gyűjtést az eredeti tervek szerint vezényeljük le, a plakáton sem változtatunk


2. A beérkezett könyvek közül azokat, amelyek szöveget nem tartalmaznak, vagy szöveg nélkül is értelmezhetők (legegyszerűbb lapozók, képkönyvek) mindenképpen kiküldjük


3. Az irodalmi szöveget tartalmazó könyveket megpróbáljuk anyanyelvi fordítóval lefordítani, és úgy elküldeni.


4. Ami sok szöveget tartalmaz, és/vagy/ nem tudjuk igényes fordítással ellátni, azt itthon adományozzuk tovább, könyvtárnak és/vagy gyermekotthonnak, a közösen kitalált szervezetek közül annak, akit kisorsolunk.

Remélem, ez mindenki (vagy legalábbis a többség) véleménye szerint demokratikus megoldás, illetve, a fordítás szabályainak is megfelelő.

LÉT - KÉRDÉS

Kedves Mindenki! Elég komoly gond, illetve probléma adódott, méghozzá a fordítással kapcsolatban. Megkerestem egy régi kedves tanáromat, és a véleményét kértem, hogy vajon a japán szakos hallgatók bevonhatók-e a fordításba. Leforrázott, amit mondott, de végiggondolva igaza van. Van a fordításnak egy íratlan szabálya: könyvet csak az fordíthat, aki az anyanyelvére fordít. Műfordításnál mindenképpen, de nyers fordításnál is kell anyanyelvi lektor legalább. MAgyarországon olyan anyanyelvűt, aki bevállalná, nem sokat találunk. 5-6 könyvnél többet pedig nem kérhetünk. Japánban magyar szakon végzetteket szintén nehéz lesz találni. És ha belegondolunk, valóban nem mindegy, hogy milyen szöveggel jut el egy könyv a gyerekekhez. Most még nem gyűjtöttünk sok könyvet, amit igen, visszaadhatjuk, és visszavonhatjuk a kezdeményezést. Vagy: folytatjuk, és nem készítünk fordítást, és csak azokat a könyveket küldjük ki, amelyek alaplapozók, szöveg nélkül is értemezhetők, vagy egyáltalán nem tartalmaznak szöveget. Ami ezen felül van, Magyarországon adományozzuk tovább. Ez esetben azonban a plakátunk félrevezető. Kérlek, gondoljátok végig, és találjunk együtt valami jó megoldást. Köszönöm.

Elkészült a plakát!

Harányi Anna munkája, és nagyon szép lett. Feltöltök róla egy jpg-filet, hogy lássátok, mennyire!

Aki gyűjtőpontot vállalt, az kérem, hogy ezzel a plakáttal hirdesse a depót is, és magát is. Mivel ez a jpg-file egy lebutított változat, nem túl szép kinyomtatva, így ha lehet, kérlek, ne ezt használjátok, csak megmutatni tettem fel.

Pdf-ben van meg a nyomtatható változat, amit egyelőre nem tudok feltölteni a blogra. (Még van mit tanulnom, sajnálom:( )

Aki kéri, az kommenben, vagy a konyvetjapanba@gmail.com címre írva jelezze nekem vagy Orsinak, és küldjük azonnal.

Kezdhetitek hirdetni!

Fotókról és miegyebekről

Kedves Mindenki! Gabival meghánytuk vetettük a fotók ügyét, és úgy döntöttünk, hogy se a blogra, sem pedig a könyvekbe nem teszünk fotót az adományozókról. Először is, ez az egész elsősorbana azokról szól, akik kapják a könyveket, és nem azokról, akik adják, vagy akik kitalálták. Másodszor pedig, a japán lelkületet egy kissé jobban megismerve be kell látnunk, hogy ez már túlontúl személyes lenne, tolakodó. Legyen ez az akció a rejtőzködő, arctalan szeretet megnyilvánulása. Kriszta kedves ötletét azonban támogatom: a gyűjtőpontokon a koordinátor tegyen minden egyes könyvbe egy Európa- vagy Magyarország térképet, és jelölje be a várost, ahol a könyvet adományozták. Ez nem személyes, de mégis megmutatja, milyen széles körű az összefogás, elköteleződés. Ezzel egyetértetek? Ha igen, ebben az esteben nem kell további infoval bombázni az adományozót, egyszerűen hozza, adja, jótt tett és kész. Természetesen az akció végén lesz visszacsatolás, ugyanott, ahol a gyűjtést kiplakátoltuk, teszünk ki lezáró, köszönő plakátot is. A blogon oldalak nyíltak, ahogy láttátok. Azt hiszem, elég értelemszerű. Kérem a Közreműködők oldalon feltüntetetteket, hogy aki elérhetőséget szeretne megadni (reklámnak sem rossz, hm?) az írja meg a blog-emailre. Holnapra kész a plakát, holnap indulhat a terjesztés!

újabb info - könyvek - nevek -fotók - támogatók (?)

Kedves Mindenki!

Gondolatban előreszaladtam. Miután kialakítottátok a depóhelyeket, kiplakátoltátok őket, és kiraktátok a dobozokat, akármiket, a következőkre gondoltam:

A doboz mellé tehetnénk egy- egy információs lapocskát, a blogról, emailcíméről, és arról,hogy aki szeretné és hozzájárul, annak nevét és /vagy fotóját feltüntetnénk a blogon, külön oldalon. Ugyanígy a fordítókét, és természetesen magukat a könyveket is felsorolnánk, amiket kaptunk. Vélemények?
Amennyiben támogatónk lesz, nekik is helyet biztosítok egy oldalon. Elsősorban könyvet adományozó könyvkiadókra, egyéb intézményekre gondolok.

Ha egyetértetek az ötlettel, az információs lapot megfogalmazom, és hozzáférhetővé teszem.
A fotó Gabi ötlete volt!

Letölthető, terjeszthető LOGO, email cím

Jobbra feltettem a hivatalos logonkat, nagy-nagy köszönet érte Kőrössy Péternek, megálmodójának!
További jó hír, hogy már 2 darab adománykönyvünk van, tegnapelőtt kaptam baráti körből. Kezdődik!

Gabitól nagyon kedves levél érkezett. Hozzájárulását kérem, és idézni fogok belőle.

Az eddigi vélemények szerint a plakáton csak a logot és a szöveget szerepeltetjük. Utoljára várok ez ügyben kommenteket, ma estig, ezen a szép esős, borongós napon, ha valaki máshogy szeretné.

Helyzetjelentés, gimmitájm

Még egy kis türelmet kérek szépen, készül a plakát! Logonk már van! (Persze, szöveg is.)
Amint kész lesz, jelentkezem.

Orsi,a Japán Tanszéket ezúttal hivatalosan rád bíztam, de kérlek, elsősorban csak mint depóhely gondolj rájuk. 

Mindenkinek ezer köszönet!

Technika kezdetek, felhívás feladatvállalásra

Kedveseim!

Először is: nem szeretném kisajátítani e blognak a szervezését, üzemeltetését, ezért aki szeretne csatlakozni, közreműkodőként részt venni a blog szerkesztésében, bejegyzést írni, kérem, hogy szóljon. Nagyon jó lenne ez, mert egymástól igencsak távol eső vidékeken (Ausztria, Csehország, Csíkszereda, Marosvásárhely, Budapest) kezdjük a gyűjtést, és jó lenne tudni, ki hogy boldogul, ki hogyan áll.

Szükség lenne valakire, valakikre, akik fordítást készítenek az összegyűjtött könyvekhez. Ezen sokat rágódtam, de erre a következtetésre jutottam. Ha csak olyan könyveket gyűjtenénk, amikben nincsen szöveg, nagyon lekorlátoznánk magunkat, és a korosztályt is. Viszont van köztünk három ember is, aki tud japánul (na jó, két és fél, mert én "odafele" fordításban nem vagyok jó annyira). Kingám (Kinga barátnőmre gondolok, és azért különböztetem meg, hogy Makkai Kingával ne keverjük), Gabi, ha vállaljátok, hogy készítetek egyszerű, nem művészi, de a tartalmat visszaadó fordítást az egyes mesekönyvekhez, szélesebb lesz az a kör, amire a gyűjtést kiterjeszthetjük. (Természetesen ezeket ugyanúgy védi a szerzői jog fénymásolatban tehetnénk a könyvekbe, a fordító és a védettség megjelölésével.)

Természetesen itt is kell határt húzni, de ez talán menni fog: az oldalanként 3-4 mondatnál többet nem tartalmazó mesekönyvek jöhetnek számításba. Ha kevés az ember, mert sok lesz a fordítani való, van még pár ötletem, hogy kit keressek meg ezzel a kéréssel, de első körben igyekeznék a jelentkezők kapacitását igénybe venni.

Konkrét helyek kellenek, ahová a könyveket el lehet vinni, illetve küldeni. Ezt mindenkinek a maga környezetében kell kijelölni, és meghirdetni. Javaslatom, hogy készítsünk egy plakátot, ami a kezdeményezést röviden ismerteti, felhívást közöl, határidőt szab (szerintem június vége legyen), és jelölje meg a könyvek adott régióban történő leadási helyét - tehát ez az elem legyen a változó elem a plakáton. Van-e kedve valakinek ezt a plakátot elkészíteni? A szövegezésre is lehet javaslatokat tenni. A tervezőgrafikai részét abszolúte nem tudom vállalni, arra ötleteket kérek szépen.

Kérdezem: legyen-e levelezőlistánk. Ha igen, jelentkezzetek rá kommentben, légyszi.

Első körben azt hiszem, a plakát a lényeg, hogy aztán együtt, egy időben verhessünk mindent nagydobra. Amíg nincs konkrét elképzelés, ne terjesszük hírét, hogy nehogy azelőtt kifusson a lelkesedés, mintsem hogy szállingózni kezdenek a könyvecskék.

Amennyiben könyvkiadó konkrét adománnyal is csatlakozik hozzánk, és mindannyian egyetértünk, a blogon minimum egy logót és egy linket elhelyezhetnénk, természetesen hálás köszönetünk mellett. Ezt is vitassuk meg, kérlek.

Várom a kommenteket!

Az összekötő

Hihetetlen érzés megtapasztalni a Gondviselést. Akinek máshogy tetszik, a Sorsot.

A könyvküldős ötletet kitaláltuk, lelkesedtünk, összeszövetkeztünk. Nem tudtuk, hogyan, hova, kin keresztül. Aztán másnap egy levél várt egy ismerősömtől, hogy ismerem-e

Ikematsu-Papp Gabi blogját.

Nem ismertem, de azonnal olvasni kezdtem. Még aznap levelet váltottunk Gabival, aki Fukushimától alig 50 kilométerre él, és örömmel vállalta, hogy a könyvgyűjtős akció Japán-beli bázisa lesz. Másnap az is kiderült, hogy Gabi jó barátnője az én kedves Kingámnak, aki szintén csatlakozott a kezdeményezéshez, és épp Gabit készült ajánlani, amikor már minden el volt rendezve.

Hát így állunk, égi erőktől megtámogatva, öles léptekkel haladva előre.

Olvassátok Gabit, és köszöntsétek benne azt, aki a feladat Japánban zajló oroszlánrészét fogja elvégezni.

Kezdetek

Nem cifrázom. Őszintén megrázott a természeti katasztrófa, ami Japánt sújtotta. Az én Japánomat. Ahonnét annyi mindent kaptam, ahol annyi csodában, szépben, és annyi embert próbáló nehéz tapasztalatban volt részem. Ahol elindultam felnőtt lenni. Ahol tíz éve voltam utoljára, de egy részem ott maradt örökre.

Nehéz elképzelni, milyen az, amikor az embernek csak a puszta léte marad meg. A teste és az emlékei. Nincsenek meg a régi fényképek, játékok, könyvek. Semmi nincs, csak egy ember, akit nem hagyhat magára a többi. Akivel akkor is lehet sorsközösséget vállalni, ha sokezer kilométerre él.

Él valahol Japánban egy család, vagy kettő, vagy több. Még nem tudjuk, kik ők. Annyi idős gyerekeik vannak, mint a mieink. A tieitek, meg az enyémek. Elvitte a víz az otthonukat, de meghagyta az életüket.

Mi, gyerekönyves blogger anyukák nem tudunk odamenni segíteni. Együttérezni tudunk, de az kevés. Viszont adhatunk valamit, ami fontos. Ami kifejezi a szolidaritásunkat, ami örök emlék marad.

Csak egyszer kellett leírnom, és azonnal csatlakoztatok nyolcan. Köszönöm nektek! Ha ennyien maradunk, az sem baj, mert ennyien már épp elegen vagyunk a feladathoz. De tudom, hogy kilencünknek lesz még társa, szövetségese, segítője, és hogy ez a szándék szerencsés csillagzat alatt fogant. Itt a fórum, lehet ötletelni, szervezkedni, hírét terjeszteni.

Könyveket gyűjteni, kicsi gyerekeknek való könyveket, amit majd, ha már új otthonuk lesz, feltehetnek a könyvespolcra is. Amiről mindig eszükbe juthat majd, hogy a világ másik felén sem feledkeztek meg róluk.