Újabb fotók

Január 21-én kaptam Gabitól ezeket a fotókat, és az üzenetet, hogy újabb 10 kisgyerek gazdagodott mesekönyvekkel. A fotón látható gyerekek a kistestvéreiknek is választottak és vittek haza könyvet.

Gabi hozzáfűzött megjegyzése: "Japán jóléti társadalom, de ők szivből örültek az ajándékoknak!Talán mert a gyerekek már csak ilyenek, tudnak örülni."

A vég kezdete. Örvendjetek!

Gabi elkezdte eljuttatni a könyveket a családokhoz! Apró lépésekben halad, mert külön-külön kell fölkeresni a családokat, hiszen már nincsenek

tornateremnyi nagy, közös szállások, hanem sok sok fém- vagy faházikó van egy helyen, tömbökben. És persze nincs jelölve, hogy "itt kisgyerek lakik", úgyhogy, idézem Gabit: "úgy vezet a megérzés, mint a csillag a napkeleti bölcseket".

Lassan de biztosan mindegyik könyv gondos kezekbe kerül.

Gabi egyelőre csak pár könyvet tudott átadni, legtöbbször az anyukáknak, vagy a nagyszülőknek, mert a gyerekek épp iskolában voltak. De ők is örültek nekik, egy anyuka örömmel választotta ki például a Múmin könyvet, mert az a fia kedvence!

Természetesen nem mindenhol készül kép, hiszen nem ez a lényeg. Biztos vagyok benne, hogy azok, akik könyvadománnyal támogatták ezt a kezdeményezést, egy könyv átadását látva is elhiszik, hogy minden a megelőlegezett bizalomnak megfelelve történt, történik.

Több dolgom már nincs, csak szépen lassan feltöltöm a képeket.

És persze mindannyiunknak: apró ötletből nagy összefogással, sok szeretettel, örömet szereztünk.

Örvendjünk!

A könyvek japán színek között

Gondoltátok volna fél éve, hogy egyszer eljutunk ide? Én nagyon reménykedtem, de bevallom, volt idő, amikor egészen el voltam keseredve, és aggódtam, hogy sosem érnek ki a könyvek. Sok tanulni, és bízni valóm akad még.

Mégis, úgy tűnik, ha nagyon erősen hiszünk egy ügyben, és teszünk is érte, mindig lesz valaki, aki a hiányzó láncszem, és pont időben, pont jó helyen rátalál a feladatra.

Most Gabi volt ez a láncszem, vele ér végére ez a kis projekt, ezért ez a bejegyzés róla szól, egy hatalmas köszönjük, arigató és ókini egyben, hogy a saját hátán - akinek van füle...! - kivitte a könyveket Japánba.

Innét kezdve a többi talán már csak édes teher lesz.

A könyvek

Japánban vannak.

Csak halkan, de nagy örömmel

Tudom, hogy kevesen olvassák ezt a blogot.
A kezdeti lelkesedés alábbhagyott, az érdeklődés is, de ez teljesen rendben van így. Annyi minden történt március óta a nagyvilágban, itt pedig lelassultak, szinte "behaltak" az események.

Nos, Japánban is bizonyára sokminden történt, de még mindig rengetegen élnek konténerházakban, faházakban. Még mindig jólesik nekik, ha érzik, valahol a világban gondolnak rájuk, és nem feledkeztek meg róluk. Ezt Gabitól tudom, aki most itthon van, de pár napja még köztük járt, velük beszélt.

Gabitól, aki fogja, és szó szerint a hátán, a kézipoggyászában és a bőröndjében viszi ki a könyveket jövő héten.

Ujjongani kéne, a világba kiáltozni, hogy legyőztük a legnagyobb akadályt, a távolságot.

Én inkább mégis csak azt mondom, tényleg halkan, hogy készítsétek a szíveteket, mert nemsokára az a csepp szeretet, amit mindannyian beleadtunk, célba talál.

Elkészült a matrica!

A könyvekhez mellékelendő/beragasztandó matrica elkészült!

A fordítás, japán feliratok Gabinak köszönhetők, az ötlet, kivitelezés, szerkesztés, szóval minden egyéb pedig Rácz Kristóf munkáját dicséri

Köszönjük szépen!

16

16 kiló.

Ennyi a doboz súlya, amiben a leválogatott, kiküldésre szánt könyvek vannak.

Próbálunk támogatást szerezni, első körben a Magyar Postától.

Kérlek, szorítsatok!


p.s.: a matrica utolsó simítások alatt, hihetetenül jól néz ki, amint végleges bemutatom.