És a vége, azaz otsukaresamadesu

Megérkezett az utolsó levél is Gabitól, olvassátok:

"Örömmel írom, hogy átadtam az utolsó könyveket is!

Néhányat a Momi-no-ki nevű közösségi házba vittem, ami közvetlenül az
átmeneti szállások
mellett van, hármat pedig, amik hímzésről szólnak, egy művelődési
központba. Ott működik
egy hímzőkör is, különböző népek hímzéseit tanulják. Hozzájuk kerül
majd ez a három.
A hölgy, aki átvette, mondta, hogy biztos nagyon örülnek majd nekik,
mert kifejezetten érdeklik
őket a magyar minták! Ő két éve járt Budapesten, teljesen elvarázsolta
a város hangulata,
és ahogy ránézett az egyik könyvre, fölkiáltott, hogy "kalocsai, azt ismerem!"

Szóval mondhatom, minden a legjobb helyre került!"

Nos, nagyon úgy fest, hogy a kis kezdeményezésünk a végéhez ért.
Tisztában vagyok azzal, hogy amit tettünk, az összességében véve nem túl sok.

Mégis rengeteg ahhoz képest, hogy a legeslegelső pillanatban nem volt több, mint egy gondolat, és egy lelkes blogbejegyzés. De ez a gondolat megmozgatott több száz embert, és örömet adott másik száznak. Talán nem is a könyv, a tárgyi ajándék az igazán jelentőségteljes ebben az egészben. Inkább az az üzenet, hogy a legnagyobb bajban is számíthatunk a többi emberre, akár ismeretlenekre, távoliakra, idegenekre. 

Most mi küldtük ezt az üzenetet, és adja az Ég, hogy ne kelljen fogadnunk soha hasonló viszonzást.

Mindenki tudja, mivel járult hozzá, nos, azt szívből köszönöm. Senkinek sem jobban, különösebben, mint bárki másnak. Mindenki részvétele fontos, elengedhetetlen része volt az egésznek, így lett kerek, lezárt, sokszínű egész, ami mégis csak nem több, mint egy aprócska csepp a tengerben.

Régi adósságot...

törlesztek most, hogy kirakom Gabi réges-rég elküldött képeit. Egy idősekből álló hobbi-csoport tagjai válogattak a könyvekből, unokáiknak.

Anyának minden lehetséges

Gabi újabb átadásról küldött egy kedves bejegyzést:

"Ujabb boldog kis konyvtulajdonosok! Egy csalad, ahol nyaron erkezik a kisteso, vett at egy maroknyi konyvet, amit megosztanak a baba-mama baratokkal. A kisleanyzo szereny volt, mert bar mondtam, hogy tobbet is valaszthat, csak egyet emelt ki, a Dzsipi-t :) Mondtam az Anyukajanak, hogy a konyvek Magyarorszagrol es Csehorszagbol valok, igy a szovegek is idegen nyelven vannak...szoval bar elolvasni nem tudjak, de...Ekkor a kislany nagy szemekkel ramnezett: de Anya el tudja olvasni, ugye?? Hat peeeeersze! Anyanak minden lehetseges!! :))"

Pihenőház - képeskönyvekkel

Ebbe a közösségi pihenőházba juttatott el Gabi jónéhány könyvet még január végén.
A ház az átmeneti konténer- és fa házsorok mellett épült fel, tehát elsősorban a még mindig átmeneti szállásokon élőket várja társasági programokkal, kikapcsolódni, beszélgetni, kávézni-teázni, vagy épp olvasni. A felső szint az itt megszálló önkéntesek lakótere, az épületet egyébként a Katolikus Karitasz építette.
Más helyekről is érkeztek könyvadományok, amik így a "mieinkkel" együtt várják a gyerekeket, fiatalokat.

Újabb fotók

Január 21-én kaptam Gabitól ezeket a fotókat, és az üzenetet, hogy újabb 10 kisgyerek gazdagodott mesekönyvekkel. A fotón látható gyerekek a kistestvéreiknek is választottak és vittek haza könyvet.

Gabi hozzáfűzött megjegyzése: "Japán jóléti társadalom, de ők szivből örültek az ajándékoknak!Talán mert a gyerekek már csak ilyenek, tudnak örülni."

A vég kezdete. Örvendjetek!

Gabi elkezdte eljuttatni a könyveket a családokhoz! Apró lépésekben halad, mert külön-külön kell fölkeresni a családokat, hiszen már nincsenek

tornateremnyi nagy, közös szállások, hanem sok sok fém- vagy faházikó van egy helyen, tömbökben. És persze nincs jelölve, hogy "itt kisgyerek lakik", úgyhogy, idézem Gabit: "úgy vezet a megérzés, mint a csillag a napkeleti bölcseket".

Lassan de biztosan mindegyik könyv gondos kezekbe kerül.

Gabi egyelőre csak pár könyvet tudott átadni, legtöbbször az anyukáknak, vagy a nagyszülőknek, mert a gyerekek épp iskolában voltak. De ők is örültek nekik, egy anyuka örömmel választotta ki például a Múmin könyvet, mert az a fia kedvence!

Természetesen nem mindenhol készül kép, hiszen nem ez a lényeg. Biztos vagyok benne, hogy azok, akik könyvadománnyal támogatták ezt a kezdeményezést, egy könyv átadását látva is elhiszik, hogy minden a megelőlegezett bizalomnak megfelelve történt, történik.

Több dolgom már nincs, csak szépen lassan feltöltöm a képeket.

És persze mindannyiunknak: apró ötletből nagy összefogással, sok szeretettel, örömet szereztünk.

Örvendjünk!

A könyvek japán színek között

Gondoltátok volna fél éve, hogy egyszer eljutunk ide? Én nagyon reménykedtem, de bevallom, volt idő, amikor egészen el voltam keseredve, és aggódtam, hogy sosem érnek ki a könyvek. Sok tanulni, és bízni valóm akad még.

Mégis, úgy tűnik, ha nagyon erősen hiszünk egy ügyben, és teszünk is érte, mindig lesz valaki, aki a hiányzó láncszem, és pont időben, pont jó helyen rátalál a feladatra.

Most Gabi volt ez a láncszem, vele ér végére ez a kis projekt, ezért ez a bejegyzés róla szól, egy hatalmas köszönjük, arigató és ókini egyben, hogy a saját hátán - akinek van füle...! - kivitte a könyveket Japánba.

Innét kezdve a többi talán már csak édes teher lesz.

A könyvek

Japánban vannak.

Csak halkan, de nagy örömmel

Tudom, hogy kevesen olvassák ezt a blogot.
A kezdeti lelkesedés alábbhagyott, az érdeklődés is, de ez teljesen rendben van így. Annyi minden történt március óta a nagyvilágban, itt pedig lelassultak, szinte "behaltak" az események.

Nos, Japánban is bizonyára sokminden történt, de még mindig rengetegen élnek konténerházakban, faházakban. Még mindig jólesik nekik, ha érzik, valahol a világban gondolnak rájuk, és nem feledkeztek meg róluk. Ezt Gabitól tudom, aki most itthon van, de pár napja még köztük járt, velük beszélt.

Gabitól, aki fogja, és szó szerint a hátán, a kézipoggyászában és a bőröndjében viszi ki a könyveket jövő héten.

Ujjongani kéne, a világba kiáltozni, hogy legyőztük a legnagyobb akadályt, a távolságot.

Én inkább mégis csak azt mondom, tényleg halkan, hogy készítsétek a szíveteket, mert nemsokára az a csepp szeretet, amit mindannyian beleadtunk, célba talál.

Elkészült a matrica!

A könyvekhez mellékelendő/beragasztandó matrica elkészült!

A fordítás, japán feliratok Gabinak köszönhetők, az ötlet, kivitelezés, szerkesztés, szóval minden egyéb pedig Rácz Kristóf munkáját dicséri

Köszönjük szépen!

16

16 kiló.

Ennyi a doboz súlya, amiben a leválogatott, kiküldésre szánt könyvek vannak.

Próbálunk támogatást szerezni, első körben a Magyar Postától.

Kérlek, szorítsatok!


p.s.: a matrica utolsó simítások alatt, hihetetenül jól néz ki, amint végleges bemutatom.

Véleményeket kérek szépen

Két doboznyi adománnyal kapcsolatban szeretném kérni a véleményeteket. A Siófoki Eurodirect-től kapott, angol nyelvű kiadványokról van szó.

Egy teljes doboznyi van ebből a három füzetből:

http://ec.europa.eu/environment/youth/pdf/hope_kayakos/ENV09039_childrenbook_en.pdf

http://ec.europa.eu/environment/youth/pdf/timmy/en.pdf

http://ec.europa.eu/environment/youth/pdf/benny/en.pdf

Tudom, hogy adomány, és ajándék lónak ne nézd, de most meg kell néznem mégis, két okból. (Fontosnak tartom kiamalni, hogy NAGYON NAGYRA értékelem minden adományozó jó szándékát, erőfeszítését, adományát. Ténylag.)

De ezek a kiadványok sajnos nem felelnek meg a kiírásban foglaltaknak. Nem gyerekkönyvek, nem mesekönyvek, hanem környezettudatos neveléshez segédanyagok lehetnek egy angolul jól beszélő, 8-10 éves gyermek oktatásában. És bizony nehéz az az egy doboz, forintosítva pedig sok. 

Kaptunk a Eurodirecttől még szintén nagyon hasznos kiadványokat, de azok megintcsak nem illenek bele az adománygyűjtés profiljába. Talán egy mégis, egy foglalkoztatókönyv a négy évszakról (este teszek fel képeket), ezt mindenképpen kiküldöm. Egy másik kiadvánnyal kapcsolatban (amiből szintúgy kaptunk jópár darabot) szintén kételyeim vannak. Ez a Fedezzük fel együtt Európát című kiadvány, szintén a 10-15 évs korosztálynak szól, angolul, bár igényes, ötletes, színes kiadvány, mégsem illik a mesés, kifestős, verses könyvek közé.Ezeket csak akkor küldeném ki (és a többire is érvényes) ha szerzünk támogatót. Saját pénzen (eddig ketten vagyunk, akik beszállunk a postaköltségbe) csak azokat, amelyek a kiírásnak szigorú értelemben véve megfelelnek.

Kérdés:

Szerintetek helyénvaló-e, hogy szelektálok (indokolni tudom, de egy kis erkölcsi megerősítésre is vágynék.)
Szerintetek helyénvaló-e, ha továbbadományozom, amit nem küldök ki (szerintem igen, de ebben is megerősítésre vágynék.)

Dobozolás első fázis / válogatás

Kedves Olvasóink!

Felteszek néhány fotót, az eddig kiválogatott könyvekről.

1. doboz: amit biztosan ki fogunk küldeni. Az Erdélyből érkezett, valamint a Szobon leadott, illetve hozzám postán eljuttatott könyvek. Az erdélyi csomagból csak 1-2 könyvet vettem ki, olyanokat, amelyek nagyon leharcolt állapotban voltak, és nem tartottam volna illendőnek elküldeni. Végül egy kislány a szomszédból (nagyon nehéz körülmények között élnek) elkérte, és vélelmezve az egyetértést, odaadtam neki.

2. doboz: amit a Siófoki könyvtártól kaptunk. A kép még a válogatás előtti állapotot tükrözi (meg azt, hogy elég ügyetlenül fejre állítva töltöttem fel a képet)

3. doboz: helyesebben, 1. és 2. doboz mix. Az elsőre ugyanis rátettem/ beletettem azokat a könyveket, amelyeket a siófoki adományból elküldendőnek ítéltem.  betettem egy olyankönyvet is, amelyikhez tartozik egy műanyag zenelejátszó 4 lemezkével, és bár ez gyermekjáték, a hozzá tartozó könyv miatt a csomagba tartozónak ítéltem. A kifejezetten felnőtteknek szóló kiadványok közül két kivételt tettem, egy a magyar várakat bemutató, igényes, fényképes album, és még egy fotóskönyv, most nem jut eszembe,melyik, de  ezek bekerültek a csomagba.) 

Vannak könyvek, amelyek kiküldésével kapcsolatban határozottan azt az álláspontot képviselem, hogy NEM teszem bele a Japánba tartócsomagba. 

Ezek egyrészt a kifejezetten nem gyerekeknek szóló könyvek. Pl. hímzésfajtákat taglaló, vagy a 70-es 80-as évek egy- egy kortárs képzőművészének munkásságát bemutató képes albumok. 

Másrészt azok a gyerekkönyvek, illetve főleg füzetek, amelyek nem felelnek meg a kiírásban foglaltaknak, így nehezen tudom elképzelni, hogy egy olyan kisgyermek,aki nem érti a nyelvet, örömét lelné benne. Ilyen például egy lovarda életét bemutató ifjúsági magazin sorozatának egy-két darabja, illetve egy kifejezetten ismeretterjesztő-tudományos magazin (Tudorka magazin) néhány része. Ezeket - amennyiben a kommentekben egyetértéséteket fejezitek ki, vagy egíáltalán nem érkezik komment, - a helyikönyvtárnak szeretném adományozni, a feljebb említett felnőtteknek szóló kiadványokkal egyetemben. 

Van pedig 4-5 könyv, amellyel kapcsolatban konkrét véleményeket szeretném kérni. Ezek egytől egyig állatos könyvek, legtöbbje fotóval vagy élethű rajzzal illusztrált, tehát nem mesekönyv, hanem gyerekeknek, inkább tiniknek szánt ismeretterjesztő könyv, egy oldalon 1 fotóval és teljes leírással, vagy az egy oldalon 4-5 állat, de sok-sok leírás szerkesztési elvvel. Ezek a képek nézegethetőek, de a lényeg a szövegben rejlik, és szintén nem felelnek meg a kiírásunkban foglaltaknak. Tekintve,hogy minden gramm számít, kifejezett véleményeket kérek evvel a 4-5 könyvvel kapcsolatban is. Szívem szerint ezt is a helyi könyvtárnak adnám, viszont megerősítést, vagy határozott ellenérveket kérek tőletek ezt a pár albumot / könyvet illetően.

Készül a matrica//képeslap a könyvekbe

Rácz Kristóf készíti, Gabi közreműködésével, aki szorgalmasan küldi a helységnevek katakana-átiratát, és a mottó fordítását.

Szép lesz, színes, informatív, és jól áttekinthető. Amilyenhez a japán olvasó szemei szoktak. Ha kész lesz, nagy örömmel fogom megosztani a közzel.

Hétfő reggeli jó hír

Örömmel osztom meg veletek, hogy már van jelentkező, aki elkészíti a könyvekhez mellékelendő/ beragasztandó képeslapok illetve matricák terveit!

HALADUNK! :)

Javaslatokat kérek szépen

arra nézve, hogy milyen "térképet" tegyünk a könyvekbe?

Felmerült, hogy mindegyik könyvbe tennénk egy kis "képeslapot", ami megmutatja, hol van a nagyvilágban Európa, Magyarország, illetve a városok, ahonnét az adományok jöttek.

Ezt - bár Gabival még nem egyeztettem, de amennyire ismerem, bele fog egyezni örömmel - emailen küldeném ki neki, és őt kérném meg, hogy nyomtatva tegye bele a könyvecskékbe (amióta tudom a posta díját, eszement módon spórolok:)).

Van-e lelkes kedvű amatőr, vagy akár profi illusztrátor, grafikus, tördelő elbújva a blog olvasói közt, aki esetleg vállalná a "prototípus" elkészítését?

Csomagküldési előkészületek

Ismét megérkezett hozzám egy nagy adag könyv, ezeket még nem válogattam át, de rövidesen meg vogom tenni, és frissítem a könyvek listáját.

Elkezdtem a konkrét kiküldéssel kapcsolatban is körbenézni. Gabi már Japánban van, tudja fogadni a csomagot/csomagokat. A magyar posta Honlapján van egy díjkalkulátor, és nemzetközi postacsomag Japánba küldése esetén a következőt dobja ki:

10 kg - 22125 Forint
15 kg - 31500 Forint
20 kg - 42000 Forint

Hogy mennyi az össz súly, azt még nem tudom pontosan, rövidesen közlöm azt is.

Természetesen valamennyi pénzt rá szeretnék szánni én is, hiszen a legelején is tudtuk, hogy pénzbe fog kerülni. De mondjuk 42.000-et nem engedhetek meg magamnak.

Korábban felmerült, hogy keressek szponzort, de őszintén bevallom, hogy nem tettem meg. Nem lustaságból, hanem azért, mert az a tapasztalatom, hogy ilyen "kis" dolgokra nem jellemző, hogy pénzt adnak, illetve akkor sem, ha nincs belőle, haszon, reklámlehetőség, akármi. Aki ismer, tudja, hogy egy nagyon jól előkészített gyerekirodalmi rendezvényre sem sikerült egy forintnyi pénzbeli támogatást szereznem, hónapok alatt sem.

Nyilvánosan nem fogok, kifejezetten nem szeretnék pénzt kérni senkitől, főleg nem azoktól, akik a könyveket adták.

Kis részletekben, személyes szivességeket kérve egyes Japánba utazó ismerőseinktől sem szeretnák szívességet kérni, mert egyrészt a csomagban mindig kevés az üres hely, másrészt pedig nem szeretném elaprózni. Egyben érjen oda Gabihoz, egyben érjen oda a helyi hatóságokhoz, egy alkalommal legyen átadva a családoknak.

Ezt látva a segítségeteket szeretném kérni, elsősorban a lelkes kis csapatét, akivel eddig is csináltuk ezt az egészet.

Egyrészt ötletelés, hogy mi lehet az a fórum, ami nekem nem jutott eszembe, illetve, hogy van-e olyan cég, ismerős, magánszemély, aki szerintetek a kiküldésbe beszállna.

Másodsorban azt kérdezem, hogy ki tud, és szeretne beszállni a küldés költségeibe, illetve mennyivel. Erre vonatkozóan NE itt hagyjatok üzenetet, hanem emailben, akár a konyvetjapanba@gmail.com, akár a személyes emailcímemre, aki ismer.

A küldésről kérni fogok számlát, és természetesen azt is felteszem a blogra.

Ilyen is volt

Ismét egy Japánt segítő könyves akcióra bukkantunk, illetve bukkant Éva

Bővebben az alábbi képre kattintva

A kép forrása: http://www.moly.hu/

Gabi üzenetét továbbítom

Sziasztok!

Egy kis helyzetjelentes Japanbol: lassan, de biztosan halad a helyreallitas, eddig a romok 22%-at sikerult folszamolni. Ez kevesnek tunik, de azert orulunk neki. ;) Tobb szazan laknak meg menedekszallason (pl. Tornacsarnok), de parhuzamosan epulnek az atmeneti kontenerhazak is. Sokszor tehetetlenseget erzek, de neha a jelenlet is eleg, es az, hogy gyulnek-gyulnek a kis konyvek nalatok...kulon orom!

Egy-egy ilyen otthonrol kuldott kis "ajandek" atadasakor tapasztalom, hogy lelektol-lelekig jut a kuldemeny! :)

Udv, Gabi

Nem mi találtuk fel a spanyolviaszt

A Csodaceruzán jelent meg agy cikk Japánba adoányozott képeskönyvekről:

itt

olvashatjátok. Engem ez nem keserít el, sőt, örülök neki, hogy sok-sok könyvet kaptak már eddig is a gyerekek. És megerősít abban is, hogy tényleg valami jó dolgot találtunk ki, egy időben valaki mással, profibbal, járatossabbal.

Remélem, így is öröm lesz azoknak, akikhez Gabi eljuttatja!