2011. december 21., szerda

A vég kezdete. Örvendjetek!


Gabi elkezdte eljuttatni a könyveket a családokhoz! Apró lépésekben halad, mert külön-külön kell fölkeresni a családokat, hiszen már nincsenek
tornateremnyi nagy, közös szállások, hanem sok sok fém- vagy faházikó van egy helyen, tömbökben. És persze nincs jelölve, hogy "itt kisgyerek lakik", úgyhogy, idézem Gabit: "úgy vezet a megérzés, mint a csillag a napkeleti bölcseket".

Lassan de biztosan mindegyik könyv gondos kezekbe kerül.

Gabi egyelőre csak pár könyvet tudott átadni, legtöbbször az anyukáknak, vagy a nagyszülőknek, mert a gyerekek épp iskolában voltak. De ők is örültek nekik, egy anyuka örömmel választotta ki például a Múmin könyvet, mert az a fia kedvence!

Természetesen nem mindenhol készül kép, hiszen nem ez a lényeg. Biztos vagyok benne, hogy azok, akik könyvadománnyal támogatták ezt a kezdeményezést, egy könyv átadását látva is elhiszik, hogy minden a megelőlegezett bizalomnak megfelelve történt, történik.

Több dolgom már nincs, csak szépen lassan feltöltöm a képeket.

És persze mindannyiunknak: apró ötletből nagy összefogással, sok szeretettel, örömet szereztünk.

Örvendjünk!




2011. december 12., hétfő

A könyvek japán színek között





Gondoltátok volna fél éve, hogy egyszer eljutunk ide? Én nagyon reménykedtem, de bevallom, volt idő, amikor egészen el voltam keseredve, és aggódtam, hogy sosem érnek ki a könyvek. Sok tanulni, és bízni valóm akad még.


Mégis, úgy tűnik, ha nagyon erősen hiszünk egy ügyben, és teszünk is érte, mindig lesz valaki, aki a hiányzó láncszem, és pont időben, pont jó helyen rátalál a feladatra.


Most Gabi volt ez a láncszem, vele ér végére ez a kis projekt, ezért ez a bejegyzés róla szól, egy hatalmas köszönjük, arigató és ókini egyben, hogy a saját hátán - akinek van füle...! - kivitte a könyveket Japánba.

Innét kezdve a többi talán már csak édes teher lesz.