Tudom, hogy kevesen olvassák ezt a blogot.
A kezdeti lelkesedés alábbhagyott, az érdeklődés is, de ez teljesen rendben van így. Annyi minden történt március óta a nagyvilágban, itt pedig lelassultak, szinte "behaltak" az események.
Nos, Japánban is bizonyára sokminden történt, de még mindig rengetegen élnek konténerházakban, faházakban. Még mindig jólesik nekik, ha érzik, valahol a világban gondolnak rájuk, és nem feledkeztek meg róluk. Ezt Gabitól tudom, aki most itthon van, de pár napja még köztük járt, velük beszélt.
Gabitól, aki fogja, és szó szerint a hátán, a kézipoggyászában és a bőröndjében viszi ki a könyveket jövő héten.
Ujjongani kéne, a világba kiáltozni, hogy legyőztük a legnagyobb akadályt, a távolságot.
Én inkább mégis csak azt mondom, tényleg halkan, hogy készítsétek a szíveteket, mert nemsokára az a csepp szeretet, amit mindannyian beleadtunk, célba talál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése